Leves: Ha mondjuk a turistának valódi olasz levest tálalnak, akár tévedésre is gyanakodhat, nem hoztak-e leves helyett pastát. Az olasz levesben ugyanis gyakran nagyon bőséges a tésztabetét. Persze ez nem minden levesre áll, sok kizárólag zöldségből készül.

Antipasto: Az olasz előétel-választék olyan sokszínű, mint a festő palettája: az olajos szardíniától a papírvékonyra szeletelt, nyers pármai sonkán át a paradicsom- és gombamártásban tálalt gombáig.

Pizza: Az egyik legismertebb olasz ételkülönlegesség. Eredete a római időkbe nyúlik vissza, amikor még „megkent” vagy „feltéttel kínált” kenyér volt. Attól kezdve, hogy felhajtották a kenyér szélét, nehogy lecsússzon vagy leessen róla a feltét, már alakulóban volt a pizza, aminek számtalan variációjából a legfinomabb bizonyára otthon készül.

Hal: Halban gazdag, hiszen Olaszországot csaknem minden oldalról tenger veszi körül, s ahányféle hal, csaknem annyi az elkészítési mód.

Hús: Igazában az olaszok nem nagy húsfogyasztók, a kolbászféléket jobban kedvelik, mint a frissensülteket. A szárnyasok közül legkedveltebb a pulyka, ha esetleg máskor nem, karácsonykor bizonyára odakerül minden olasz család asztalára.

Zöldségfélék: Zöldségből aztán bárkinél többet fogyasztanak a római idők óta, amikor már mai formájában termelték a salátát és többfajta káposztát. A zöldségféléket az olaszok legszívesebben nyersen fogyasztják. Senki ne csodálkozzon, ha valamelyik vidéki vendéglőben a tulajdonos sarlóval a kezében kimegy a kertbe, és a lesarabolt „füveket” megmosva, olajjal-ecettel ízesítve azon nyomban feltálalja a vendégnek.