Ételkultúra területén van mit tanulnunk a kínaiaktól. Ezt persze fejcsóválva olvassa az, aki hetente legalább kétszer eszik meglehetősen jellegtelen édes-savanyú csirkét vagy olajban tocsogó, langyosra hűlt pirított tésztát valamelyik kínai kifőzdében…

Pedig így van. A kínai konyha változatos, gazdaságos, egészséges. Nehéz egyébként a kínai konyháról általánosságban írni, hiszen hatalmas terület, hatalmas kultúra, tengernyi vidék és szokás, ami minden ételnek számtalan verzióját hívja életre. A teljes kínai konyha bemutatása lehetetlen lenne itt, ezért inkább ízelítőt és érdekességeket olvashattok a következőkben.

Mikor mit: avagy az étkezéses

A kínai reggeli általában rizskásából áll, benne húsdarabkák, mellé esetleg olajban sült tésztát és csípős savanyúságot esznek. Mindezt meglehetősen korán, 5-6 óra körül, ami már önmagában is edzett gyomrot sejtet. Délben ebédelnek, ez rendszerint csak kisebb étkezés, egy tál leves tésztával, hússal vagy hallal, esetleg másodiknak rizs vagy tészta. A vacsora ismét kiadósabb, hús vagy hal, és természetesen rizs.

Hogyan: avagy az evőpálcák

Kelet-Ázsiában minden hozzávalót – húst, halat, zöldséget – a főzés előtt apró darabokra vágnak. Így hamar elkészül az étel, bár az előkészítés kissé hosszadalmassá válik. Kínában közel háromezer éve ismerik az evőpálcát, előtte feltehetően kézzel ettek… Európai ember számára nehézkes és bonyolult a használata, de némi gyakorlással elsajátítható. Mivel minden apró, semmit sem kell vágni, szeletelni, így az evőpálca tökéletesen alkalmas és használható evőeszköz. Lehet vele elegánsan, finoman étkezni, de van, aki sietősen tuszkolja be vele az apró falatokat a szájába… Aki szeretné használni, így próbálkozzon: az evőpálca vastagabbik, felső harmadát fogjuk kézbe. Az egyik pálcát szorítsuk hüvelykujjunk tövével a gyűrűsujjunk első ujjpercéhez és a hüvelykujjunk hajlatához. Ez a pálca leginkább mozdulatlan, a felsőt vele párhuzamosan – mintha ceruzát tartanánk - a mutató-, a középső és a hüvelykujj végével csiptetőként mozgatjuk. A legfontosabb, hogy a két pálca hegyes vége egy vonalban legyen. Középső ujjunk mozgatásával választjuk szét, és a mutatóujj behajlításával csippentjük össze őket.

Gőzölés és pirítás

A gőzölés, vagyis gőzben főzés legalább ötezer éves múltra tekint vissza. A bambuszgőzölő hasított bambusznádból készült henger, a fenekén rács, a tetején szorosan fonott bambusz van. Lehet két vagy több, akár négy-öt emeletes is, egyszerre több fogás is főzhető benne. Főzéskor kb. öt pohár vizet öntünk a wok, felforraljuk, és a bambuszgőzölőt úgy tesszük bele, hogy ne érjen vízhez. Ezután tartsuk állandó forrásban a gőzölgő vizet, és lehetőleg ne emelgessük a fedelet. Hosszabb gőzöléskor érdemes néha forró vízzel pótolni az elpárolgott mennyiséget. A legtöbb ételnek tíz-tizenöt perc bőven elegendő. A gőzölt fogások íze összetettebb, az alapanyagok frissebbek, ropogósabbak maradnak. Szinte minden elkészíthető így: hús, hal, zöldség, ravioli, a tenger gyümölcsei… Tészták (ravioli) gőzölésénél olajjal kenjük be a bambuszrácsot, hogy ne ragadjon hozzá a tészta. Gőzölhetünk húsételeket saláta- vagy spenótlevélen, ezek egészen különlegesek, ahogy a zöldféle átveszik a kiolvadó zsír ízés. A bambuszgőzölő újramelegítésére is kiváló, hiszen pótolja a nedvességet, omlósabb, porhanyósabb lesz így az étel. A nedves gőzben főtt ételek magasabb tápértékkel bírnak, gazdagabbak természetes ízekben és jóval könnyebben emészthetők. És nem szükséges hozzá olaj, vagyis zsiradék, a tápanyagok és ízek pedig nem áznak ki a főzővízben! A bambuszgőzölőt nem szabad mosószerrel mosni, mert a bambusz átveszi az ízét, a vegyszer beleivődik. Csak forró vízzel kell elöblíteni.

A pirítás is nagyszerű találmány. A wok kialakítása teszi, hogy igen forróra melegíthető, és nagyon kevés zsiradékkal hihetetlenül gyorsan megsüthető-pirítható benne az apróra vágott étel. A kevés zsiradék és a rövid pirítási idő teszi, hogy az alapanyagoknak majdnem maximális vitamintartalma megmarad, miközben ropogósra és ízesre sülnek a pár perc elkészítési idő alatt.

A rizs

Mondják: a rizsben minden tápanyag megtalálható, amire az emberi szervezetnek szüksége van. És bármilyen szegénység is uralkodjon Kelet-Ázsiában, rizs mindig, mindenkinek jut. Tisztelik, szeretik, naponta háromszor is eszik akár. A rizs a kínai ember legfőbb támasza. Az "enni" szó kínaiul azt jelenti: "rizst fogyasztani". A "kínai étel" kínaiul: "kínai rizs". Az étterem "rizskimérés", az ebédlő "rizsterem". Ha valaki elveszti az állását, azt mondja: "eltörték a rizses tálamat!" A natúr rizs kiváló körítése a fűszeres ételeknek, zöldségekkel, hússal, hallal, fűszerekkel megbolondítva pedig kiváló egytálétel.