A görög és római orvosok az ókorban óvakodtak a bazsalikomtól. Szerintük őrültséget okoz és hatására férgek és kukacok árasztják el a szervezetet. A 17. században viszont már bélférgek ellen ajánlották. Közkedvelt gyógyszer volt Európában. Népszerűsége némileg csappant, amikor egy ismert gyógynövénykutató a következő történetet terjesztette. „Egy bizonyos siennai úriember, akit elkápráztatott és gyönyörbe ejtett a bazsalikom illata, szokása szerint gyakran az orrába szippantotta a száraz növény porát. Rövid időn belül azonban megőrült és meghalt. S a sebészek a holt fejét felnyitván az agyban skorpiófészket találtak.”

A skorpiótörténet szerencsére feledésbe merült, és továbbra is zavartalanul használták a bazsalikomot. Megfázás és hurutos betegség esetén segít a bazsalikomos forró tea vagy leves. Köhögéskor köptető hatású. Serkenti az immunrendszer működését, segíti a szervezetet a fertőzések és a bélparaziták legyőzésében. Erősíti az idegeket, csökkenti a rossz hangulatot és a szorongást. Fokozza a koncentrációs képességet, javítja a memóriát. Csillapítja a fejfájást. Segít az emésztési zavarok okozta betegségeken, a felfúvódáson, bélgörcsökön, hasmenésen, székrekedésen és hányingeren. Faggyúmirigy-gyulladásra az erős forrázatot vagy tinktúrát vattapamaccsal vigyük föl a tisztított arcbőrre.

Forrázat készítéséhez egy csészényi vízhez 2-3 teáskanálnyi szárított levelet áztassunk 10-20 percen át. A bazsalikomot gazdag, meleg zamata, mentolos és enyhén borsos íze kellemesé teszi nemcsak fűszerként, de szelíd gyógyszerként is.