A keresztes vitézek később szerelmi bájitalt készítettek belőle. A 12. században Hildegard, a német rendfőnöknő már homloküreg-gyulladásra, megfázásra, náthára is javasolta. A 17. században Európában ismét csak a konyhában alkalmazták. Gyógyító képességeit a 19. században fedezték fel újra, gyomor- és méhbántalmakra használták. A modern herbaristák felfúvódás, hasmenés, hányás és emésztési zavarok ellen ajánlják. A méhre gyakorolt hatásáról különböző véleményen vannak. Japán kutatók szerint csökkenti a vérnyomást.

A növény fűszerként felhasználható része a szárított belső kéreg. Leveléből illóolajat nyernek, mely a kéregből nyert olajjal azonos hatású, de enyhébb. A 10 méter magasra növő, 3 év alatti fák fiatal ágairól hántják le a kérget.

A fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat tartalmaz, ezért használják a gyomor-bél csatorna fertőzései és légúti fertőzések ellen. Segíti az emésztést, ezért enyhíti az emésztési zavarokat, a kólikát, a hányingert és a bélszelek túlzott távozását. Süteményekhez, tortákhoz nem csak íze miatt érdemes használni, hanem azért is, mert segít megemészteni a zsírokat. A benne lévő tannin megállítja a vérzést és a hasmenést. Javítja a vérkeringést, ezért csökkenti a hűléses betegségek tüneteit. Fokozza az inzulin hatékonyságát, javítja a glükóztoleranciát. Ellazítja a méhet, ezért csökkenti a menstruációs panaszokat. Fokozza a libidót és a szexuális teljesítményt.

A semleges ízű teákat illóolajjal aromássá tehetünk. Az Earl Grey tea például a bergamott olajától kapja zamatát. Fahéjas teához egy befőttes üveg aljára csöppentsünk 1 csepp fahéjolajat, és töltsük meg 10 dkg semleges ízű teafűvel. Jól lefedve két hétig hagyjuk állni.